"...a művészetnek ki kell lépnie a zárt térből, alakítani, formálni kell környezetét, dialógust kell folytatnia vele.."
Szűcs Zsuzsanna hosszú évek óta foglalkozik a mű és tere kérdésével. Iparművészként sajátosan egyedi technológiával, samottos anyagból, vékony falvastagságú szobrokat hoz létre, melyek a térben lebegnek. A művek zártak, gondolati burkuk van, teret kívánnak, ahol lehet, és van miről beszélni. Az alkotás folyamata a művek környezetbe helyezésével ér véget.”A tárgyi kultúra és az építészet kapcsolata fontos szerepet tölt be napjainkban. A kortárs építészetben, a tervezőművészet, az iparművészet és a szobrászat,
élő részese kell, hogy legyen a környezetünknek és alakítania kell azt.

A kiállítás helyszínéül olyan, sokak által látogatott, ismert közösségi helyszíneket, belső udvarokat, nyitott - mégis zárt tereket kerestem, mely újszerű értelmezésbe helyezi a műveket és magát a kiállítást is.
A kiállított művek különböző plasztikus függesztési formáikkal, jelennek meg, egy időben négy helyszínen.

A H13 Horánszky u 13. Diák és Vállalkozási Központ belső udvarán, a Lőrinc pap tér 3. lakóház udvarán, a Jezsuita templomudvarban Mária u. 25. és a Magyar Építőművészek Szövetsége székházának udvarán, az Ötpacsirta u. 2 számú házban.

A négy helyszín, négy tematika, négy gondolatiság megvalósulását mutatja be. Egy lakóház, egy közösségi tér, egy intézmény és egy szakrális tér.

A történeti épületek belső udvarai és a kortárs szobrászat-iparművészet külön-külön is, egy ” IDŐ-RÉTEG-KAPCSOLAT”-ot tár fel előttünk.

Érdemes a többi helyszínre is ellátogatni és megnézni a kiállításokat. A tárlat megrendezésére az „Autonóm művészet az iparművészetben” kiállítási program keretében került sor, melynek megvalósítását 2020. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

Forrás: CAPE FB oldala.